Szabad és öntudatos - viszlát, kodependens minták!

1970-ben születtem, a napfényes Szeged városában.
Eredetileg kommunikáció szakon (nemzetközi és vállalati kommunikáció) végeztem a Szegedi Egyetemen (akkor még József Attila Tudományegyetem).

Közel 20 évig éltem házasságban három gyermekem édesapjával, akivel a mai napig baráti, szeretetteljes viszonyban vagyunk.
2016-ban szereztem párkapcsolati coach, házassági tanácsadó oklevelet, majd 2017-ben lettem PREPARE/ENRICH tanácsadó, és 2019-ben elvégeztem a párkapcsolati előadó, tréner, csoportvezető képzést is.

Az elmúlt években a szabadidőm jelentős részét tanulással töltöm. Tanulással arról, hogyan lehet, kell és szabad traumatizált emberekkel bánni, miként lehet velük úgy feldolgoztatni az őket ért fájdalmas élményeket, hogy minél jobban elkerüljük az újratraumatizálódást. Egyre több mindent tanulok, és a tanulmányaim nyomán a kurzusaim állandóan fejlődnek, finomodnak.

Mára elmondhatom, hogy az egyéves kurzusom olyan átfogóan és holisztikusan foglalkozik a testtel és lélekkel egyaránt, hogy Magyarországon egyedülálló.
Sok-sok részkurzusom is van, melyek az éves kurzuson tanultakat még bővebben vagy kicsit másképp dolgozzák fel.

Találkozhattunk már az előadásaimon (pl. a Pannon Kincstárban, a Lurdy Házban vagy a székesfehérvári Barátság Moziban), esetleg a YouTube csatornámon, vagy talán olvashattad már párkapcsolati cikkeimet.

Túl egy pár éven át tartó, nehezen felismert, zavarba ejtően konfliktusos, nárcisztikus stílusú, érzelmi bántalmazó kapcsolaton, éles fordulatot vett a szakmai életem. Egyre inkább elkezdtem foglalkozni ezzel az "érdekes, de jobb kerülni" témakörrel is. Kezdtem segítő videókat készíteni a YouTube-ra.

Napról napra több olyan sorstársam talált meg, akik még nem értették, miben vannak, de kerestek valakit, aki érvényesíthetné a megéléseiket. Többen pedig már kiszabadultak, azonban kétségek között kutatták a választ, hogyan tudnának úrrá lenni az érzelmi káoszon, a testi tüneteken.

Felmerül még ilyenkor:
Hogyan lehet feltornázni a kórosan alacsony önértékelést és önbecsülést, újra megtalálni a régi önmagunkat, vagy még inkább önmagunk 2.0-ás, új verzióját felépíteni?

Egy ilyen kapcsolaton úgy lehet valóban túljutni, ha apró, majd nagyobb lépésekkel elindulunk magunk felé, hogy végre megismerkedjünk, és szívből jövően el tudjuk ismerni a saját értékeinket.
Tudatosan gyakorolva tudunk magunkkal elnézővé, együttérzővé és lojálissá válni anélkül, hogy önzőnek éreznénk magunkat.

Boldogabb élethez vezet, ha az öngondoskodás és önszeretet, önelfogadás elsődleges az életünkben, anélkül, hogy bárkivel szemben bűntudatot éreznénk emiatt.
Mert nem tud szeretni az, aki nem magával kezdi az együttérzést és elfogadást!

A gyógyulásban prof. emerita dr Ramani ökölszabályát érdemes szerintem szem előtt tartani: ha hónapokban mérhető párkapcsolatról volt szó, annyi hónapig, ha években, min. egy évig ne kezdjünk új párkapcsolatba, és ezt az időt töltsük az idegrendszerünk regenerálásával, és feldolgozással, magunk felé fordulással.

"Ha megkérdeznének, mi a leggyakoribb diagnózis az általam kezelt emberek között, nem a depressziót vagy a poszttaumás stressz-szindrómát említeném, jóllehet ezek a betegségek túlontúl gyakran fordulnak elő azok körében, akiket megismertem, megszerettem, és elvettem a szabadságukhoz. Nem, hanem az éhséget.
Éhezünk a jóváhagyásra, a figyelemre, és a gyengédségre. Éhezünk a szabadságra: arra, hogy magunkhoz ölelhessük az életünket, hogy igazán megismerjük önmagunkat, és önmagunk lehessünk."
(dr Edith Eva Eger)